Claudio Roddaro szerzett egy Porsche 917-est, aztán addig járta, amíg engedélyezték neki, hogy rendszám kerüljön a Le Mans-i versenyautóra, hogy aztán élmény-autózhasson az olasz és francia Riviérán.
A monacói amatőr autóversenyző, egyben Porsche gyűjtő még 2016-ban vásárolta meg a 037-es számú 917-es Porschét, amit negyven éve kezdtek el gyártani a Le Mans-i futamokra. Az autó akkor sosem készült el, hanem mondhatni vesszőkosárban, félkészen adták el a Baur karosszériaépítő cégnek a hetvenes évek végén. Évekig darabokban várt sorsára, amíg egy gyűjtőhöz nem került, aki egy Long Beach-i szakértővel össze nem szereltette. A műtét sikeres volt, a férfi 2004-ben gurult is vele egyet egy daytonai találkozón.
Két évvel később vásárolta meg Claudio Roddaro, aki nem a garázsba szánta porosodni, hanem próbálta elintézni a felrendszámozását. Nem volt könnyű menet, de biztató volt a tény, hogy két másik Porsche példány is kapott korábban rendszámot, igaz az egyik csak rövid ideig. A mai napig közúti forgalomba helyezett Porsche annak a Rossi grófnak a tulajdonában van, akinek annó nagy szerepe volt abban, hogy a Martini a Porsche gyár szponzora lett.
Claudiónak először azt kellett bizonyítania, hogy az ő 917-ese teljesen megegyezik Rossiéval. A Porsche viszont kegyes volt hozzá, és igazolták is, hogy az ő példánya is teljesen eredeti, sőt, az egyik legeredetibb, az alkatrészek majdnem száz százaléka Porsche gyártmány. Mivel soha nem versenyeztek vele, ráadásul még össze sem volt soha törve.
Az, hogy valaki tulajdonosa lehet egy ilyen versenygépnek, már önmagában is kuriózum, de az, hogy még veretheti is vele közúton, az felejthetetlen élmény. Pláne annak tudatában, hogy a Porsche 917-es 4,9 literes, tizenkét hengeres bokszermotorja 600 lóerőre képes. Ez annak fényében sem elhanyagolható, hogy a karosszéria mindössze 600 kilogrammot nyom. Nem sok ellenfele lehet az utakon, ráadásul minden szempár rászegeződik, ha valahol megjelenik. Hogy megérte-e a két hónapnyi utánajárást, paírmunkát és cécót, az nem kérdés.
